Prológus.

Mi az élet? Egy hosszú, mégis oly rövidnek tűnő utazás, mely során megadatik a szerelem érzése, csodálatos embereket ismerhetünk meg, tapasztalatokat szerzünk, melyeket megoszthatunk gyermekeinkkel, unokáinkkal. Számos csalódás, örömteli pillanat, szomorúbbnál szomorúbb emlék kötődik ehhez az utazáshoz, melyre meleg szívvel gondolunk vissza az utolsó órákban.
Az én életem sem volt teljesen átlagos, tele volt rejtélyes titkokkal, hazugságokkal, őrületes szerelemmel. Imádtam a naplementét bámulni Vele, a legjobb barátnőmet várni a pékség előtt, mivel megbeszéltük a találka pontos helyét és idejét, de Ő rendre később érkezett. Imádtam mosolyogni, igaz, nem volt olyan hét, hogy ne sírtam volna el magam, bármilyen apró probléma miatt, mert igen, érzékeny lélek voltam, és vagyok még most is. Olyan ember voltam, aki szívesen hallgatta végig idegenek szomorú történetét, olyan aki megőrült a graffitizésért, aki órákon át üldögélt a parkban, teljesen üres tekintettel, zavaros gondolatokkal. Szerettem az esőt, imádtam esőben sétálni, mert ha sírtam, akkor az eső láthatatlanná tette a könnyeimet, másrészt pedig az első csókunk is esőben csattant el. Oda voltam az állatokért, a kertészetért, olykor-olykor még a tanulásban is örömömet leltem. Kitűntem a tömegből, ugyanis nem szerettem az egyhangúságot, a magam ura voltam, saját utamat jártam. Nem akarok beképzeltnek tűnni, de szerény véleményem szerint elég sok oldalúnak számítottam akkoriban.
Érettségiztem, leballagtam, tisztességes munkát szereztem. Szerettem, éltem, és halok, de mindezt büszkén, felemelt fejjel. Lehet, hogy rosszat cselekedtem, hogy néha megbántottam másokat, de ember voltam, ugyan úgy, ahogy te, te, és te! 3 gyereknek adtam életet, mindet teljes szívemből szerettem, rendes nevelést kaptak. Nem voltam híres, eleinte gazdag sem, mégis megálltam a lábamon. Az esküvőmön a legjobb barátnőm volt a koszorúslány, és mind három lurkóm keresztanyja szerepét Ő töltötte be, úgy, ahogy azt a barátságunk legelején elterveztem.
2044-t írunk, ötven évesen a halálos ágyamon fekszem, mellettem életem szerelme, aki mindvégig kitartott mellettem.
Üdv emberek, Emma Phoebe Tonkin vagyok, és ez az én történetem.